Lehet más a buddhizmus – a pragmatikus megközelítésről

Lehet más a buddhizmus megközelítéshez bevezető

“Régi igazságok….mert bizony vannak olyan igazságok, melyek értelmét emberi nemzedékek egész sora sem képes kimeríteni, nem azért, mert nehéz megérteni őket – hiszen éppen ellenkezőleg, nagyon is egyszerűek, olykor egyenesen banálisnak tűnnek – , hanem épp azért, mert ahhoz, hogy megértsük őket, mindig újra tapasztalatot kell szerezni róluk, meg kell élni őket. Minden kornak újra kell kezdenie ezt a feladatot, meg kell tanulnia olvasni és újraolvasni ezeket a “régi igazságokat”. “Olvasással” telik az életünk, azaz szövegek elemzésével és aztán az elemzések elemzésével, “olvasással” teli az életünk, de már nem tudunk olvasni, nem tudunk megállni, felszabadulni gondjaink alól, visszatérni önmagunkhoz, félretenni eredetieskedő kutatásaink, töprengeni, hagyni, hogy megszólítsanak bennünket a szövegek. Pedig az olvasás lelkigyakorlat, egyike a legnehezebbeknek. Ahogy Goethe írja:” Nem tudják az emberek mennyi időbe és fáradságba kerül az, ha valaki meg akar tanulni olvasni. Nekem nyolcvan év kellett hozzá, és még most sem állíthatom, hogy célhoz értem.” Pierre Hadot

Mitől pragmatikus buddhizmus?

Ahogy Ken Mcleod bemutatkozásában írja.: “Egy másfajta kultúrában felnövő nyugati gyakorló számára a buddhista gyakorlással kapcsolatos számos szokás és hagyomány sokszor akadállyá válik. A tanításokban megpróbálom beazonosítani a középkori, ázsiai kultúrális alkotóelemeket, és leválasztani őket a lényegi tanításoktól. Így sokkal világosabban látható, mi a tanítások alapvető célja, és mi az, amit fontos lenne megőrizni itt Nyugaton.” Persze sokak számára erre nincs szükség, mert könnyedén tudnak azonosulni a buddhizmus máig fennmaradt hagyományos formáival. Persze nagyfokú őszinteségre, a hagyomány szellemében hosszú évekig végzett rendszeres gyakorlásra és mély önvizsgálatra van szükség. Ahogy Tsoknyi Rinpocse javasolja: “Foglalkoznunk kell a következő a kérdésekkel: Tényleg hiteles módon gyakorlok? Tényleg haladok? Újra és újra meg kell vizsgálnunk magunkat. Ahogy egyre többet és többet gyakorlunk, az alapvető iránymutatás a következő: Csökkentek-e a zavaros érzelmeink? Növekedett-e vagy fejlődött-e a bölcsességünk? Igen vagy nem? Ilyen módon kell őszintén megvizsgálni magunkat.

De vannak, akik számára ez az őszinte vizsgálat nyilvánvalóvá teszi, hogy még a komoly, a hagyományos dharma-munkába fektetett erőfeszítés sem nyújt egyértelműen megnyugtató a válasz ezekre a kérdésekre. Mit lehet ilyenkor tenni? Folytassuk (erőltessük?) tovább a dharma gyakorlást a megszokott módon? Hagyjuk abba az egészet? Hagyjuk figyelmen kívül a tényt, hogy úgy érezzük, egy helyben topogunk? Vagy mondjuk azt magunknak, hogy még nem jött el az ideje ezeknek a kérdéseknek? Számos módon megpróbálhatjuk elkerülni az őszinte választ…

A továbblépéshez az egyik hagyományos és minden bizonnyal leghatásosabb módszer, ha olyanhoz fordulunk, aki már előttünk jár az ösvényen. Tegyük fel kérdéseinket tanítónknak, és vizsgáljuk meg, tudunk-e azonosulni válaszaival, javaslataival. Kérdezzünk meg olyat, aki nálunk már régebb óta gyakorolja a buddhizmust, és vizsgáljuk meg tudunk-e azonosulni válaszaival. Vagy ha nincs a környezetünkben ilyen ember, akkor a számos fellelhető forrás (könyvek, internet, fórumok, stb.) valamelyikének a segítségével induljunk el, és keressük meg azt a nézőpontot, tanítást vagy iránymutatást, amit követve önámítás nélkül őszintén azt mondhatjuk, hogy a fenti kérdések tekintetében azonosulni tudunk vele, és azt gyakorlatba ültetve változást tapasztaltunk az életünkben.

Maroknyian, de vannak, akik hagyományos buddhista képzésben részesültek, akár három éves elvonulást végeztek, vagy felszentelt szerzetesek voltak, de kilépve a hagyományos keretekből nagyobb hangsúlyt helyeznek a gyakorlatok lényegének a megvalósítására, a dharma valódi megértésére és gyakorlatias alkalmazására. Amikor egy ilyen emberrel találkozunk és beszélünk vele, akkor nyilvánvaló lesz, hogy itt közel sem eredetieskedésről vagy “tudós ember”-mentalitásról van szó, hanem a Buddha kérésének megfelelő, aranymíves-hozzáállásról:

“Ó tudós, bölcs emberek, Amint az aranyműves, vásárlás előtt, Az aranyat jól megvizsgálja, Égetve, vágva és csiszolva – Éppúgy vizsgáljátok meg s fogadjátok el szavaim, S ne puszta tiszteletből irántam.”

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.